AZ ÉSZ, AZ ERŐ VAGY A SZÉPSÉG A LEGNAGYOBB SEGÍTSÉG?

Szociális kísérlet a tv-ben, avagy a Survivor 28. évadának tanulságai

Itthon éppen a harmadik évad ért véget, habár bizonyos szemszögből nevezhetjük elsőnek is, hiszen a 2000-es évek elején lefutott két évad csak “díszlet” szempontjából sorolható a Survivor történelmébe. Igaz, az itthoni még ma is hagy kivetni valót maga után, azért sokat fejlődött, de itt most nem az a lényeg, hogy egy Survivor évadban merült fel ez a kérdés. (Szerintem) érdekes volt a tematika ebben az amerikai évadban, hiszen az elején a megszokott két törzs helyett, három különböző tulajdonság alapján kerültek elosztásra a játékosok (hétköznapi emberek, kicsit nagyobb kalandvággyal). Ezek pedig – nem meglepő módon – a szépség, az okosság és az erő. Nyilván arról is lehetne egy külön tanulmányt írni, hogy miképpen sikerült ilyen elosztást végezni, de ezt most fogadjuk el axiomaként. (Egyébként amennyire megfigyeltem, leginkább a szakmájuk alapján: modellek, mérnökök, rendőrök).

🙂

Na de térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Ami miatt elkezdtem írni ezt a tanulmányt véleménynyilvánító blogbejegyzést, az az, hogy ugyan azokat az összetett feladatokat (hétköznapiakat és versenyeket) leginkább melyik tulajdonságú emberek fogják a legjobban véghezvinni, illetve, hogy milyen tulajdonság szükségeltetik ahhoz, hogy könnyedén beilleszkedj egy idegen társaságba. Hozzáteszem, hogy nem vagyok sem pszichológus, sem pedig szociológus, tehát tényleg csak a saját véleményemet formálom meg, ami lehetséges, hogy összességében csupán egy nagy katyvasz lesz. Viszont egy kis vitaindítónak biztosan megfelel. 

Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy mi alapján dőlnek el a dolgok ebben a játékban, egy kis gyors részletező:
-A három “törzs” egymás ellen mérettetik meg a védelemért (a vesztes törzs egy embert kiszavaz maguk közül, akinek véget ér a játék) valamilyen összetett feladatban, ami fizikai és logikai igénybevételt követel.
-Az embereknek a saját törzsükbe be kell illeszkedni és össze kell dolgozniuk, annak ellenére, hogy korábban nem ismerték egymást.
-Az embereknek taktikai szempontokat kell figyelembe venniük és előre tekinteniük ahhoz, hogy a megfelelő embert szavazzák ki (például egy erős embert az elején értelmetlen lehet kiszavazni, hiszen gyengülni fognak a feladatokban).

Szóval ezeket figyelembe véve érdekes, hogy vajon melyik tulajdonság a legnagyobb segítség ezekben és egyúttal a mindennapi életben? Persze erre nincs egyértelmű válasz. Ezek csak tulajdonságok, és mindenkiben mind a három meg van, csak más-más arányban, illetve ez csak 3 tulajdonság a milliónyi közül. Nem ez adja meg egy ember személyiségét.

Amire gondolna az ember – na jó, én gondoltam és ezt kivetítettem mindenki másra -, hogy vagy az értelem vagy az erő fog dominálni feladattól függően. Ehhez mérten az első dolog, ami szembetűnt, hogy leghamarabb a “szépség” törzs állt össze egy csapatba. Meg is nyerték az első két versenyt és itt volt a legkevesebb konfliktus az elején. Azt azonban hozzá kell tennem – bármiféle rosszindulat nélkül -, hogy ők híján voltak bármiféle értelemnek. Amikor először jutalomból két csirkét és egy kakast kaptak, akkor elkezdtek azon vitatkozni, hogy vajon hogyan születnek a csirkék és, hogy mire való a tojás azon kívül, hogy megegyük. Végeredményképp eldöntötték, hogy ugyan úgy szülnek, mint mi. Majdnem. Ennek ellenére simán lenyomták az értelem és az erő csapatát.

Az erő törzsben már az elején sok probléma felmerült. Nem tudtak egységesen gondolkozni és már az elején sikerült átverniük egymást, holott egy csapatként kellett volna dolgozniuk. Tényleg nem szeretnék általánosítani és sztereotípiákra építeni, de nemes egyszerűséggel azzal voltak elfoglalva, hogy eldöntsék: ki a legerősebb. Ennek az volt az eredménye, hogy nem nyertek jutalmat, de is beértek másodiknak. Ez azonban nem rajtuk múlt.

Hanem az értelem törzsén, akik nagyon jól kezdték a feladatokat, de sikerült olyan helyről elveszíteniük – de nagyon – ahonnan szinte lehetetlen volt. Hogy miért? Nulla kommunikáció és túlbonyolítás. Volt köztük egy csaj, aki nukleáris mérnök volt, de az első 10 napban konkrétan egyetlen feladatot sem sikerült sikerrel véghezvinnie. Az első nap benyögte, hogy mivel foglalkozik, így a csapat rábízta a menedékhely építésének irányítását. Nagy káosz közepette az építkezés felénél az egész kártyavárként dőlt össze. Egyik játékostársa jól megfogalmazta a történteket: “Ha ő nukleáris mérnök, akkor nagy bajban van az országunk.” Egyetértek.

Arra jöttem rá, hogy habár az értelem törzs tűnik a legesélyesebbnek hosszútávon, már az elején elvérzett és két hét alatt olyannyira lecsökkent a létszámuk, hogy a háromból két törzset kellett varázsolni. Ami a legszembetűnőbb volt az az, hogy valóban mindenki gondolkodott, de mindenki máshogy. Nem volt kommunikáció egymás között, és ez gyakran a való világban életben is így van. Egy korábbi évadban volt egy nagyon okos srác, aki az eszét használva (zéró fizikai erővel) kibírta a 39 napot és megnyerte a fődíjat. Amíg egy okos ember átgondoltan cselekszik és tudja irányítani a játékmenetet, úgy nagy esélye van, azonban, ha többen vannak és együtt kellene dolgozni, az már problémákat szül. Egy olyan ember aki meg van győződve arról, hogy okos és logikus módon már végigfuttatta az egész játékmenet folyamatábráját a koponyája alatt és a siker érdekében a következő lépést kell megtennie, azt nem fogja meggyőzni egy ugyan ilyen ember egy másik folyamatábrával a fejében. Mindenki meg van győződve a saját igazáról. És kész. Pont. Hamar el is fogytak.

Az erő csapata végül feljött, a fizikai állóképességük valóban magasabb volt és ez többször előnyhöz juttatta őket. Viszont kapásból kirakták a legerősebb játékost, ami nagyon felelőtlen döntés volt. Ezzel rögtön elkezdték gyengíteni a csapatot, méghozzá azért, mert ugye “nem lehet nálam erősebb játékos”.

Számomra a legmeglepőbb továbbra is a “szépségek” első sikerei. Nem rendelkeztek túl nagy intelligenciával, legtöbb mondatuk arról szólt, hogy én így meg úgy vagyok menőbb, mint a másik, de volt egy csodafegyverük. Őszinték voltak. Lehetséges, hogy ez is egyfajta taktika volt, vagy csak egyszerűen buták voltak ahhoz, hogy bármit is hazudjanak, de ez mégis bevált. Nem gondolták túl a dolgokat, tisztában voltak a fizikai korlátaikkal és összeálltak egy csapattá.

Miután megtörtént a keverés, úgy mindkét törzsben voltak szépek és erősek. Azonban a 3 maradék értelmiség egy törzsbe került. Ezután azonban már jobban érvényesült a gondolkodás, hiszen társult hozzá fizikai erő és őszinteség is. Arányaiban véve ez a törzs vitte tovább, de a végső győztes az erő törzsből került ki. Azért mert erős volt? Nem, hanem mellé állt a szerencse és jól taktikázott. Aminek semmi köze ahhoz, hogy milyen a fizikai állóképességi. Hogy mi ennek az irománynak a tanulsága? Talán semmi, de annyit azért leszögeznék: teljesen felesleges bárkit megítélni egy-két tulajdonsága alapján. Lehet valaki okos, ha mindent túlkomplikál és meg van győződve arról, hogy csak neki lehet igaza. Lehet valaki jó fizikumú, ha mellette rosszindulatú is, akkor nagy veszélyforrás lehet és nem viszi sokra. Ha pedig szép vagy, – ami egyébként is igencsak szubjektív – az nem jelenti azt, hogy egyben buta is vagy, viszont, ha csak ez az a dolog amit fel tudsz mutatni, akkor lehetőleg ne szállj el magadtól, mert mindig pengeélen fogsz táncolni. El kellene felejteni a rangsorolásokat és hasonlítgatásokat: minden egyes ember más személyiség és minden egyes embernek meg vannak a jó és rossz tulajdonságai. Az, hogy ki meddig és mire viszi az életben, az nem ezektől függ, hanem az egyéni döntéseinek sorától. Én is megtanultam valamit: lehetek biztos a dolgomban, ha nem hallgatok meg másik véleményt és nem fogadok el másik álláspontot, én is ugyan úgy csinálom, mint akitől többre tartom magam.

István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük